Lobélia – igényei, gondozása, szaporítása

lobelia

 

A flamand botanikusról, Matthias de L’Obelről elnevezett lobélia különösen népszerű a növénykedvelők körében, ezt pedig nem másnak köszönheti, mint csodálatos, színes virágainak. A kék lobélia, amelyből létezik csüngő és álló változat is, nem nő nagyra, magassága nem haladja meg a 25 centimétert. Kis termete ellenére gyönyörű dísze lehet bármelyik erkélynek, köszönhetően a növényt májustól októberig díszítő apró, finom virágoknak. A Dél-Afrikából származó faj évelő ott, ahol fagymentesen tudják teleltetni, egyébként egynyári virágként nevelik. Létezik gömb alakú vagy párnaalkotó fajtája, a legfeltűnőbb azonban a csüngő növekedésű lobélia, amely egyaránt vonzza a tekintetet, legyen akár erkélyládába vagy függő kosárba ültetve.

Apró virágai már május második felétől nyílnak és egészen októberig vagy a fagyok beálltáig pompáznak. Ma már kapható fehér és rózsaszín fajta is mégis a kék lobélia a legelterjedtebb. A lobéliát nem csak a kertbe, de erkélyünkre is ültethetjük, legyen szó balkonládáról vagy egy nagyobb dézsáról feltűnő színfolt lesz. A kert napos részébe talajtakaróként vagy szegélynövényként is kitűnő választás, nagyon jól mutat más alacsony növésű kerti virággal így pl. a bársonyvirág törpe változatával, fehér mézvirággal, vagy petúniával.

 

A lobélia sűrűn elágazó, alacsony növekedésű, lágyszárú dísznövény, mindössze 10 – 15 cm magasra nő, csüngő változata pedig zuhatagként omlik alá. A virágok alig haladják meg az egy centimétert, viszont olyan bőségben nyílnak a hajtásvégeken és a levélhónaljakban, hogy eltakarják a világoszöld lombot. További erénye, hogy igényei szerények.

Igényei, gondozása:

Fényigénye, hőigénye:

Eredeti élőhelye Dél Afrika, épp ezért nálunk is jól viseli a meleg nyári napsütést és a hőséget. A lobélia kedveli a napfényt, de félárnyékos hellyel is megelégszik.

Vízigénye:

Az átmeneti szárazságot még elviseli, ám ilyenkor elfonnyadnak a hajtáscsúcsok. Egy alapos öntözés után viszont ismét életre kel a növény. A lankadt részeket vágjuk le! Rendszeres öntözést igényel, ha lehet a lobélia földje mindig legyen nedves.

További gondozása:

Nevelése annyiból áll, hogy a palántákat tavasszal tápanyagban gazdag földbe kell ültetni, és rendszeresen öntözni. Ha a fővirágzás után, júliusban kétharmad részre visszavágjuk, a növény újabb hajtásokat fejleszt, és az első fagyokig virít az erkélyládában vagy a cserépben. Szabad földbe ültetve kitűnő szegélynövény.

Túl sűrűn nem tanácsos ültetni, mert a vékonyabb hajtások könnyen megnyúlnak és eldőlnek. Ültetés után egy hónap múlva már hetente egyszer adhatunk neki virágzást serkentő tápoldatot, így biztosítva lesz a folyamatos virágzás, ugyanakkor ezen tápoldat nélkül is bőségesen gyönyörködhetünk a lobélia virágaiban. Érdemes a nyár folyamán kétszer is visszavágni a tövet, főleg ha balkon ládába vagy virágtartóba neveljük, mert így megelőzzük a tő kiöregedését.

Szaporítása:

A lobélia palántáit tavasszal minden kertészet olcsón kínálja. A palántákat csak május végén ültessük ki. A frissen kiültet palántákat az első hónapban érdemes árnyékolni, mert a tavaszi nap kiégetheti a friss növényeket.

Vissza a cikkekhez

PÁLYÁZAT